Zsoltárok 146
Dicsérd a Urat, lelkem!.
A 146. zsoltár csodálatos dicsérete és Istenbe vetett bizalma kifejezője. A zsoltáros elismeri Isten nagyságát és fennhatóságát minden teremtmény felett. Istent dicsőíti hűségéért azok iránt, akik benne bíznak, és irgalmáért a nyomorúságnak és szükségben lévőknek. Levegőzi lelkét, hogy teljes bizalmát Istenbe helyezze, aki egyedül nyújt valódi biztonságot és elégedettséget.
1Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
2Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
3Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
4Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.
5Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;
6A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;
7Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
8Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
9Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
10Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!