Énekek éneke 8
Szeretet Diadalma
Az ifjúvé és a menyasszonyvárat szerelmük kifejezésére, mondván, hogy a szerelem olyan erős, mint a halál, és hogy semmi sem választhatja el őket.
1Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta,
2Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,
3Az õ balkeze az én fejem alatt,
4Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
5Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából,
6Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
7Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
8Kicsiny húgunk van nékünk,
9Ha õ kõfal,
10[Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal,
11Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban,
12Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:
13Oh te, a ki lakol a kertekben!
14Fuss én szerelmesem,