Zsoltárok 90
Az Örök Isten és a Földi Ember
A 90. zsoltár Mózes imája, mely elismeri Isten örök természetét és az emberi élet törékenységét. Mózes az emberek rövid életére gondol, összehasonlítva a Teremtő állandó mivoltával. Könyörgést intéz Istenhez kegyelemért és irgalmasságért, kérve isteni útmutatást és védelmet Izrael számára.
1Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
2Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.
3Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.
5Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;
6Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
7Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.
9Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.
15Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.
17És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!