Zsoltárok 89
Egy gyászének Isten be nem teljesült ígéreteiért
A Zsoltárok 89. zsoltár az isten által nem teljesített ígéretek miatti jajveszékelésről szól a zsoltárírónak a Dávid-család kapcsán. A zsoltáríró küzd azon tény láttán, hogy Isten az örök szövetség ígéretét tette Dáviddal, miközben jelenlegi állapotuk a száműzetés és hazájuk elvesztése.
1Az Ezrahita Ethán tanítása.
2Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
3Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
4Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
5Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
6És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
7Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
8Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
9Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
10Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
11Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
12Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
13Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
14A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.
15Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.
16Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
17A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
18Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
19Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
20Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
21Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
22A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
23Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
24Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
25És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
26És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
27Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
28Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
29Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
30És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
31Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
32Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
33Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
34De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
35Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
36Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
37Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
38Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
39De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.
40Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
41Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.
42Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
43Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
44Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.
45Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.
46Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
47Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?
48Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
49Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.
50Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
51Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
52A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]