Zsoltárok 77

Segélykiáltás a hű Istenhez

A 77. zsoltár arról tanúskodik, hogy a zsoltáros nyomorúságot és aggodalmat érez, de ugyanakkor megbízik Isten jellemében és hatalmában. A zsoltáros felsír Istenhez, vágyva a megkönnyebbülésre és bizonyosságra a baj idején. Visszatekint az Isten beavatkozásaira, és azt kérdezi, elfelejtette-e őt Isten. Azonban végül emlékszik Isten hűségére és ismét megbízást keres benne.

1Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

2Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

3Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

4Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

5Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

6Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

7Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

8Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

9Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?

10Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.

11És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

12Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;

13És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.

14Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

15Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

16Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

17Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

18A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

19Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

20Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]