Zsoltárok 75
Isten, az végső bíró
A 75. zsoltár elismeri Istent az emberiség végső bírájaként, és dicsőíti őt igazságos ítélete miatt. A zsoltáros buzdítja a bűnösöket a bűnbánatra, és figyelmezteti őket cselekedeteik következményeire. A zsoltáros Isten fennhatóságában bízik, tudva, hogy egyedül ő emel fölé és dönti le.
1Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
2Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
3Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.
4A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.
5A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
6Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
7Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;
8Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
9Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.
10Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]