Zsoltárok 68

¹Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

²Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.

³A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;

⁴Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.

⁵Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.

⁶Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.

⁷Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

⁸Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

⁹A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

¹⁰Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

¹¹Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

¹²Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.

¹³A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

¹⁴Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.

¹⁵Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.

¹⁶Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

¹⁷Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!

¹⁸Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.

¹⁹Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!

²⁰Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

²¹Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

²²Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.

²³Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,

²⁴Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.

²⁵Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

²⁶Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.

²⁷A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

²⁸Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.

²⁹Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

³⁰A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

³¹Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

³²Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

³³E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

³⁴A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.

³⁵Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]