Zsoltárok 65
Dícséret és hálás köszönet Istennek
A 65. zsoltár kifejezi a hála és az áhítat mély érzését Isten felé, mint a föld teremtője és fenntartója. A zsoltáros csodálkozik a természet csodáin, mint például a hegyek és a tengerek, és énekel Isten gondoskodásáról az összes élőlény számára. A zsoltár végén Isten bőséges áldásainak hirdetése áll.
1Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.
2Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.
3Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
4Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
5Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
6Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
7A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
8A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
9Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
10Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
11Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.
12Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
13Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi. [ (Psalms 65:14) A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. ]