Zsoltárok 57
Egy kiáltás iránta kegyelem idején baj.
A Zsoltárok 57. fejezetében Dávid Isten irgalmáért és védelméért könyörög nagy szüksége idején. Hittel vallja Isten hűségét, és dicséri Őt állandó szeretetéért és hűségéért. Dávid a zsoltár végén azt nyilvánítja ki, hogy szándékozik dicsérni és hálát adni Istennek a nemzetek között.
1Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.
2Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
3A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.
4Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
5Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
7Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
8Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ]