Zsoltárok 52
Az álnok sorsa
Az 52. zsoltár siralmat fejez ki a csaló által okozott pusztulás miatt. A zsoltáros kifejezi csalódottságát és haragját a gonoszok iránt, akik gazdagságukban bíznak, és ártani akarnak az igazaknak. A zsoltáros Isten ítéletét kéri, és dicséri az Isten igazságát.
1Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;
2Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
3Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
4Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
5Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
6Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.
7Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.
8És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
9Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ]