Zsoltárok 41
Áldások a Kegyelmeseknek
A 41. zsoltár King Dávid imádsága, amelyben segítséget kér Istentől és hitét fejezi ki Isten iránti irgalmában. Elismeri elkövetett bűneit és ellenségeinek árulását. Ugyanakkor bízik benne, hogy Isten meggyógyítja és megóvja őt az ellenfelektől. Dávid azt is ígéri, hogy továbbra is könyörületes lesz a rászorulók iránt, és arra kéri Istent, hogy áldása legyen rajta ennek eredményeképpen.
1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
2Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
3Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
4Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
5Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
7Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
8Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
9Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
10Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
11De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
12Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
13Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]