Zsoltárok 32
Megbocsátás és öröm megtalálása a gyónásban
A 32. zsoltár egy erőteljes vallomás és dicséret zsoltára. Az író felidézi a megvallatlan bűn kínszenvedéseit, valamint azt az szabadságot és örömöt, amely az Isten előtt való bűnbánatból ered. A zsoltáros bátorítja az olvasókat, hogy forduljanak az Úrhoz vallomástételekkel, hangsúlyozva Isten megbízhatóságát és szeretet teljességét.
1Dávid tanítása.
2Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
3Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
4Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
5Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.
6Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá.
7Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.
8Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
9Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.
10Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
11Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!