Zsoltárok 30
Dicséret dala a nehéz időkben
A 30. zsoltár egy dicsőítő ének, amely elismeri Isten hűségét és megmentését különböző próbatételekből. A zsoltáros visszatekint azokra az időkre, amikor segítségért kiáltott Istenhez a szenvedésben és úgy érezte, hogy a halál közelében van, de Isten meghallotta az imáit és meggyógyította. A zsoltáros arra buzdít másokat, hogy adjanak hálát Istennek, és emlékezteti őket arra, hogy haragja csak ideiglenes, míg kegyelme örökké tart.
1Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
2Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
3Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
4Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
5Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.
6Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
7Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
8Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
9Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
10Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
11Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
12Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]