Zsoltárok 24
A dicsőség királya
A 24. zsoltár ünnepli Isten uralmát a föld felett, és az igazság követelményét, hogy közelítsen az ő jelenlétéhez. A zsoltáros bátorítja Jeruzsálem kapuit és ajtóit, hogy felemeljék fejüket, hogy a Dicsőség Királya beléphessen. A fejezet végén Isten örök uralmának kijelentése és egy felhívás hangzik, hogy tisztességben és tiszteletben imádjuk Őt.
1Dávid zsoltára. a föld kereksége s annak lakosai.
2Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.
3Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén?
4Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
5Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl.
6Ilyen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.
7Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.
8Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.
9Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!
10Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.