Zsoltárok 143
Remény megtalálása a bajok közepette
A 143. zsoltár King Dávid mélyen megható imája, aki nagy nyomorúságot és üldöztetést él át. Segítségért és iránymutatásért kiált Istenhez, elismerve saját gyengeségét és Istenre való függését. Dávid beszél Isten hűségéről és múltbeli üdvözítő cselekedeteiről is, kifejezve hitét Isten jóindulatában és állandó szeretetében.
1Dávid zsoltára. hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.
2Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!
3Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
4Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
5Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
6Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.
7Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
8Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
9Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!
10Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
11Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
12És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.