Zsoltárok 141
Egy imádság az Óvásért és az Útmutatásért
A 141. zsoltár egy imádság a védelemért és útmutatásért a bajok idején. A zsoltáros arra kéri az Istent, hogy őrizze meg a száját, tartsa tiszta a szívét, és szabadítsa meg a gonosztevők csapdáitól. A zsoltáros ezenkívül elismeri függőségét az Istentől és bizalmát az Ő igazságosságában.
1Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
2Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
3Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
4Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
5Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
6Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
7Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
8De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
9Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
10Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!