Zsoltárok 14
Az Isten elutasításának ostobasága
A 14. zsoltár leírja azok állapotát, akik elutasítják Istent, és úgy döntenek, hogy az életüket Nélküle élik. A fejezet bemutatja ennek a döntésnek az ostobaságát, mivel az végül a pusztuláshoz és kétségbeeséshez vezet.
1Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
2Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?
3Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
4Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?
5Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
6A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.
7Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.