Zsoltárok 130
Egy Kiáltás a Mélyből
A Zsoltárok 130. fejezete mély bánat, remény és bizalom kifejezése, amely Izrael mély bűntudatából és Isten irgalmából inspirálódik. A zsoltáros az Úrhoz kiált a kétségbeesés mélyéről, elismerve saját bűnét és vágyát az bocsánatért. Ugyanakkor megerősíti hitét Isten kitartó szeretetében és megváltásában, türelmesen és hittel várva üdvösségét.
1Grádicsok éneke.
2Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!
3Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
4Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
5Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.
6[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.
7Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!
8Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.