Zsoltárok 13
Bízni Isten hűséges szeretetében
A zsoltáríró a 13. zsoltárban Istenhez kiált segítségért és kétségbeesésében, mintha elfelejtve és elhagyva érezné magát. Érzései dacára úgy dönt, hogy hitet és bizalmat fogad Isten hűséges szeretetében, dicséri Őt az Ő jóságáért, irgalmasságáért és üdvösségéért.
1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
2Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?
3Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
4Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;
5Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
6Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!