Példabeszédek 24

¹Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.

²Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.

³Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.

⁴És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.

⁵A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.

⁶Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

⁷Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.

⁸A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.

⁹A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.

¹⁰Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.

¹¹Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!

¹²Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.

¹³Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.

¹⁴Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!

¹⁵Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!

¹⁶Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.

¹⁷Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,

¹⁸Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]

¹⁹Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;

²⁰Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.

²¹Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.

²²Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

²³Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.

²⁴A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.

²⁵A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

²⁶Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

²⁷Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.

²⁸Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?

²⁹Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.

³⁰A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.

³¹És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.

³²Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:

³³Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

³⁴És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.