Példabeszédek 21
Bölcsesség és igazság keresése
A Példabeszédek 21. fejezete hangsúlyozza a bölcsesség és igazság keresésének fontosságát mindennapi életünkben. Beszél különféle témákról, mint a gonoszság következményei, a szorgalom és kemény munka jelentősége, az igazság keresése és a lustaság elkerülése, beszédünk ellenőrzése és alázatosnak lenni. A fejezet kiemeli Isten szuverenítését és az Őbe való bizalom fontosságát.
1Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
2Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
3Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
4A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.
5A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]
6A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
7Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
8Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
9Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
10Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.
11Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.
12Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
13A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.
14A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
15Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.
16Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
17Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
18Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]
19Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.
20Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
22A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.
23A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
24A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
25A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.
26Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]
27Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
28A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.
29Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.
30Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
31Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!