Példabeszédek 12

¹A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.

²Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.

³A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.

⁴Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

⁵Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

⁶Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

⁷Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.

⁸Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.

⁹Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

¹⁰A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

¹¹Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]

¹²Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

¹³Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

¹⁴A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

¹⁵A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

¹⁶A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

¹⁷Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.

¹⁸Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

¹⁹Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

²⁰Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

²¹Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.

²²Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.

²³A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.

²⁴A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

²⁵Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.

²⁶Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

²⁷Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.

²⁸