Példabeszédek 11

¹Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

²Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.

³Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.

⁴Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

⁵A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.

⁶Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.

⁷Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.

⁸Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.

⁹Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.

¹⁰Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.

¹¹Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.

¹²Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.

¹³A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.

¹⁴A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.

¹⁵Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.

¹⁶A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.

¹⁷Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.

¹⁸Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.

¹⁹A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].

²⁰Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.

²¹Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.

²²[Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.

²³Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.

²⁴Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.

²⁵A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.

²⁶A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].

²⁷A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.

²⁸A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.

²⁹A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.

³⁰Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.

³¹Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]