Márk evangéliuma 1

¹A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete,

²A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti a te útadat elõtted;

³Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az õ ösvényeit:

⁴Elõáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bûnöknek bocsánatára.

⁵És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan õ általa a Jordán vizében, bûneikrõl vallást tévén.

⁶János pedig teveszõrruhát és dereka körül bõrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.

⁷És prédikála, mondván: Utánam jõ, a ki erõsebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.

⁸Én vízzel kereszteltelek titeket, de õ Szent Lélekkel keresztel titeket.

⁹És lõn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretbõl, és megkeresztelteték János által a Jordánban.

¹⁰És azonnal feljõvén a vízbõl, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot õ reá leszállani;

¹¹És szózat lõn az égbõl: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

¹²És a Lélek azonnal elragadá õt a pusztába.

¹³És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.

¹⁴Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát,

¹⁵És mondván: Bétölt az idõ, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.

¹⁶Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának.

¹⁷És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.

¹⁸És azonnal elhagyván az õ hálóikat, követék õt.

¹⁹És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala.

²⁰És azonnal hívá õket. És õk atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.

²¹És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.

²²És elálmélkodának az õ tanításán; mert úgy tanítja vala õket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.

²³Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,

²⁴És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.

²⁵És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belõle.

²⁶És a tisztátalan lélek megszaggatá õt, és fenszóval kiáltva, kiméne belõle.

²⁷És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?

²⁸És azonnal elméne az õ híre Galilea egész környékére.

²⁹És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.

³⁰A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felõle.

³¹És õ odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik.

³²Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind õ hozzá vivék a betegeseket és az ördöngõsöket;

³³És az egész város oda gyûlt vala az ajtó elé.

³⁴És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlõdnek vala; és sok ördögöt kiûze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy õt ismerék.

³⁵Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.

³⁶Simon pedig és a vele lévõk utána sietének;

³⁷És a mikor megtalálák õt, mondának néki: Mindenki téged keres.

³⁸És õ monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.

³⁹És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket ûz vala.

⁴⁰És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén õt és leborulván elõtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.

⁴¹Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté õt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg.

⁴²És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tõle a poklosság és megtisztula.

⁴³És erõsen megfenyegetvén, azonnal elküldé õt,

⁴⁴És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik.

⁴⁵Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelõl.