Jób könyve 41

¹Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

²Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

³Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

⁴Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?

⁵Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

⁶Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

⁷Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?

⁸Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

⁹Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!

¹⁰Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

¹¹Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

¹²Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

¹³Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

¹⁴Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]

¹⁵Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.

¹⁶Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.

¹⁷Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

¹⁸Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

¹⁹A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.

²⁰Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.

²¹Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.

²²Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.

²³Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

²⁴Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.

²⁵Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

²⁶Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.

²⁷Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

²⁸A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

²⁹Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

³⁰Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

³¹Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

³²Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.

³³Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

³⁴Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.