Jób könyve 3

¹Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.

²És szóla Jób, és monda:

³Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

⁴Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

⁵Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

⁶Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

⁷Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

⁸Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

⁹Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

¹⁰Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.

¹¹Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

¹²Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!

¹³Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

¹⁴Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.

¹⁵Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

¹⁶Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

¹⁷Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

¹⁸A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

¹⁹Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.

²⁰Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?

²¹A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

²²A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

²³A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

²⁴Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

²⁵Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.

²⁶Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.