Jób könyve 17
Jób válasza Zofár.
Jób válaszol Zofárnak, védelmezi magát és kifejezi csalódottságát a szenvedés miatt.
1Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.
2Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?
3Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.
4A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
5Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.
6A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
7Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
8Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.
9Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
10Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
11Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
12Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
13A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
14Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?
15Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
16