Jákob levele 1
Hit és cselekedetek.
Ez a fejezet a hit és a tettek kapcsolatát magyarázza, hangsúlyozva, hogy az igazi hit mindig jó cselekedetekkel jár együtt. Az író emellett az próbatételeket és kísértéseket is megemlíti, és bátorít a hit kitartására.
1Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember.
9Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával;
10A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága.
11Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.
12Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.
13Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért.
14Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz.
16Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18Az õ akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát:
24Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében.
26Ha valaki istentisztelõnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.