Sámuel története

Sámuel egy bibliai alak, aki leginkább próféta és bíróként ismert Izraelben. Elkanah és Hanna fia volt, Elihu és Eli testvére. A Kr. e. 11. században született, és Ramah városában nevelkedett. Sámuel a próféta és bíró Izraelben, a bölcsességéről és igazságosságáról volt ismert. Ő volt Izrael utolsó bírája, és ő kente föl Izrael első két királyát, Sault és Dávidot. Ő volt felelős az Ítéletkönyv és Sámuel könyveinek írásáért a Bibliában. Sámuel leginkább az izraeli monarchia létrehozásában játszott szerepéről ismert. Ő volt az, aki felkente Sault és Dávidot Izrael első két királyaként. Ő írta meg továbbá a Biblia Ítéletkönyvét és Sámuel könyveit, melyek fontos forrásai az Izrael történetének. Sámuel nagy vezető és próféta volt Izraelben, és öröksége tovább él a Bibliában. Bölcsességéért, igazságosságáért és szerepéért Izrael monarchiájának létrehozásában emlékezetes marad.
Név jelentése
Az "Isten meghallotta" vagy "Isten hallotta" értelmű héber eredetű Shemuel név magaiban hordozza a "Shema", vagyis "hallani" vagy "figyelni" jelentését, valamint az "El", ami "Isten" jelentésű. Ez a név egyfajta érzést sugall, mintha valakit egy isteni erő meghallana vagy elismerné. A Bibliában, Sámuel egy fontos próféta és vezető volt az ősi Izraelben.
Név eredete
Hebrew
Első említés
Numbers 34:20
Megjelenések a Bibliában
3 említés
Héberül
שמואל