Ki volt Mózes?

Mózes az egyik legfontosabb alak a zsidók történelmében, prófétaként, vezetőként és törvényhozóként tisztelik a zsidóság és a kereszténység számára. Egyiptomban született héber szülőktől, azon korrban, amikor az izraeliták rabszolgaként éltek az országban. Mózest az Ószövetség szerint a fáraó palotájában nevelték, de úgy döntött, hogy az ő népéhez és szenvedésükhöz tartozik. Egy egyiptomi rabszolgát megölve Mózes Midian pusztájára menekült, ahol sok évig pásztor volt. Itt jelent meg Isten a szőlőbokor lángjában Mózes előtt és hívta őt, hogy vezesse ki az izraelitákat Egyiptomból a Megígért Földre. Csodák és jelek segítségével Mózes meggyőzte a fáraót, hogy engedje el az izraelitákat, és elvezette őket a pusztán keresztül. Mózest leginkább azért ismerik, mert Isten a Sínai-hegyen adta oda a Tízparancsolatot, amely a zsidó és keresztény erkölcsi és morális kódex alapját képezi. Ő írta az első öt könyvet az Ószövetségben, ismert nevén a Tórát, amely tartalmazza a törvényeket, történeteket és tanításokat, amelyek a zsidó hagyomány és kultúra alapját képezik. Mózes életében Isten és az izraeliták között közvetítőként tevékenykedett, vezetve, tanácsot adva és közbenjárva értejük. Őt egy alázatos és engedelmes Isten szolgájaként emlékeznek és tanításai továbbra is inspirálják és vezetik a világ hívőit. Mózes születésének és halálának pontos dátuma nincs megadva az Ószövetségben, de hiszik, hogy a Kr. e. 15. században élt. 120 éves korában halt meg, és az Ószövetség szerint Isten ismeretlen helyen, Moáb földjén temette el. Mózes továbbra is tisztelt alak a zsidóságban és kereszténységben, öröksége továbbra is formálja az emberek világszerte hittételeit és gyakorlatait.