Elíhu története

Elihu a Biblia egy alakja volt, aki a Jób könyvében jelenik meg. Ő Barachel, a Buzite fia volt, és kortársa volt Jóbnak és három barátjának. Elihut leginkább Jóbhoz tartozó hosszú beszéde váltja ismertté, amely megtalálható a Jób könyvében, a 32-37. fejezetekben. Elihu beszéde jelentősége abban rejlik, hogy ez a leghosszabb beszéd a Jób könyvében, és az egyetlen olyan beszéd, amelyre Jób nem válaszol. Elihu beszéde továbbá azért fontos, mert ez az egyetlen beszéd a Jób könyvében, amelyet Isten nem fedd meg. Elihu beszéde arra összpontosít, hogy Isten igazságos, és Jóbnak nem kérdőjeleznie kellene Isten igazságosságát. Elihu azt is állítja, hogy Isten bölcs, és Jóbnak nem kellene Isten bölcsességét megkérdőjeleznie. Elihu szerint Isten könyörületes, és Jóbnak nem kellene Isten irgalmasságát megkérdőjeleznie. Elihu beszéde fontos, mert ez az egyetlen beszéd a Jób könyvében, amelyet Isten nem feddül meg. Elihu beszéde továbbá fontos, mert ez az egyetlen beszéd a Jób könyvében, amelyre Jób nem válaszol. Elihu beszéde jelentős, mert ez a leghosszabb beszéd a Jób könyvében, és az egyetlen olyan beszéd, amelyre Jób nem reagál.
Név jelentése
Ő az én Istenem, vagy Istenem ő.
Név eredete
Héber.
Role
Elihu pozíciója: Nincs ilyen információnk a Bibliában.
Első említés
1 Samuel 1:1
Megjelenések a Bibliában
11 említés
Héberül
אליהו