Kánaán története

Kánaán egy bibliai alak, Ham fia és Nóé unokája volt. Legismertebb azért, mert Kánaán utódainak, a szemit beszélő embereknek, a Kánaánitáknak az ősévé vált, akik az ősi Közel-Keleten éltek. Ismert még azért is, mert Sidon, Hét és a Jebuziták apja volt. Kánaán testvérei Kúsh, Misráim, Put és az egyik féltestvére, Sém voltak. Ő volt az öt közül a legfiatalabb. A Biblia a Teremtés könyvében említi, ahol Nóé átkot mond rá a nagyapja, amiért az apja hibái miatt. Kánaán legismertebb azért, mert a Kánaániták ősévé vált, akik a szemit beszélő emberek voltak az ősi Közel-Keleten. Ismert még azért is, mert Sidon, Hét és a Jebuziták apja volt. A Biblia a Teremtés könyvében említi, ahol Nóé átkot mond rá a nagyapja, amiért az apja hibái miatt. Kánaán fontos alak a Bibliában, mert ő volt az ősük sok embernek az ősi Közel-Keleten. A zsidók történelmében is jelentős, mivel ő volt az őse sok embernek a megígért földön. Ő az isteni parancsokhoz való hit és engedelmesség fontosságának emlékeztetése.
Név jelentése
Kanaán: "alázatosnak lenni, leigázottnak lenni."
Név eredete
Hebrew
Role
Nincs erre vonatkozó információm a Bibliában.
Első említés
Genesis 9:18
Megjelenések a Bibliában
157 említés
Héberül
כנען