Káléb története

Kábbel egy bibliai alak volt, aki az izraeliták vezetője volt az Egyiptomból való kivonuláskor. Jefúne fiaként született, és Hur testvére volt. Leginkább az Istent való hűségével és lojalitásával vált ismertté. Kábbel az egyik tizenkét kém volt, akit Mózes küldött Kánaán földjének kifürkészésére. Ő és Józsua voltak az egyetlen két kém, akik pozitív véleménnyel tértek vissza, bátorítva az izraelitákat a föld elfoglalására. Ennek eredményeként Kábbel ígéretet kapott Istentől egy részre a földből. Kábbel egy harcos és vezető volt az izraeliták között. Harcolt az jerikói csataban, amelyben kulcsszerepet játszott a győzelemben. Emellett vezette az izraelitákat a Debíri csatában, ahol legyőzte a kánaánita királyt és elfoglalta a várost. Kábbel hű szolgája volt Istennek, és hűségeért jutalmazva lett. Megkapta Hebron földjét, ahol haláláig élt. Hűségéről és bátorságáról emlékeznek meg, amellyel az ellenségeskedések ellenére szembeszállt. Az Istent való hűség és lojalitás példaképe, fontos alakja a Bibliának.
Név jelentése
Hűséges
Név eredete
Hebrew
Role
pozíciója: kém, kémek egyike
Első említés
Numbers 13:6
Megjelenések a Bibliában
37 említés
Héberül
כלב